A szokásoknak megfelelően a folyosó két oldaláról indultak a diákok és végig ballagtak a tanulók sorfala közt, az előtérig.

A végzős diákok nevében Takács Dorottya búcsúzott el, kiemelve: "Mindannyiunk szíve egy kicsit nehéz, mert tudjuk, hogy el kell válnunk azoktól, akikkel minden nap együtt sírtunk és nevettünk. A kollégiumban minden szobához, folyosóhoz, eldugott sarokhoz fűződik egy-egy szép emlék."

Katona Viktória és Király Zsófia az itt maradó kollégisták nevében búcsúzott a távozóktól: "Mostantól nem vesz körül benneteket kollégista társaitok szeretete, és nevelőtanáraitok féltő tekintete sem.  Nos, úgy látszik, ez az élet rendje."

Majd Bárdos János tanár úr búcsúbeszéde hangzott el: "…egy Csapat úgy tudja elérni a célját és válik eredményessé, hogy közben a csapattagok önmaguk legjobbját hozzák együtt, sőt, hozzák ki egymásból, motiválják egymást, húzzák felfelé egymást….így vagyunk ezzel itt a koliban is,..,,fejlesztjük, támogatjuk, formáljuk egymást.

Tanár diákot, diák tanárt, diák-diákot!"